A szeretet belülről fakad mint az élet forrása
lelkünk békés mint hegyi patak csendes folyása
elmerülhet benne bárki kit tiszta szív
vezérel
s balzsamozva lészen az angyalok szeretetével
Ezernyi harc s csupán picinyke megnyugvás a világban
bár létezik a béke saját szívünk
belső udvarában
hol csendes szeretet ölel bennünket lágyan körbe
lehet bármily hatalmas vihar kint az élet tengerében
Az angyalok szeretete
mely lassan lágyan körbe ölel
bár nem látod őket de érzed ők hozzád tényleg közel
megérintve szíved s lelked kísérnek a világban
látatlan
végig a sors és élet rejtélyes zuhatagában
Fogják kezed miként azt egy igaz barát teszi
megértik bánatod s látják mi az mi életed boldoggá
teszi
melyet élhetsz baráttal vagy az utadon teljesen egyedül
őrzik álmod mikor személyed lassan álomra szenderül
Álmod olykor rejtélyes
de érzed megérintettek benne
benne élt az élet s a mindenség teljes szeretete
átitatta bensődet miként azt a kellemes fürdő teszi
mosoly
s békesség él veled s álmod majd ismét megéli
Szeretet melyben létezel s ezt lehet nem tudod
veled vannak életedben mindig az angyalok
egy
vagy közülük bár ezt lehet nem érzed
angyali lényeddel virágoztatod körben az életet
Elrepülnek a percek miként azt a madarak teszik
hirtelen
vagy kecsesen szárnyuk fellibbenik
bár tovatűntek miként felhő az égbolton
mégis ott marad a mosoly mindig az arcodon
Élhetsz bárhol
az érzés örökre veled marad
a szeretet és békesség mely belülről fakad
nyugalomban létezhetsz a belső világban
ki tudja nem-e az az álom
mi körbevesz napjaink forgatagában
-------------------------
Pitypang hajlik a szélben
s csendben kiszabadul virága
könnyedén libben tova a légben
miközben a felkelő
nap fénye vetül rája
átszáll dombon völgyön
s az ott megbúvó patakon
fújja a szél erdőn mezőn
s keresztül a tavakon
száll messzire egymagában
bár útitársa egy gondolat
kedves társa mely rejlik benne
s szeretet melyet iránta tudhat
egy fuvallattal újból fellibben
egy házhoz érve
csendben
párkányodon megpihen
ott tölti el megmaradt perceit
s vele van kívánsága
piciny szívével szép reggelt
s kellemes napot kíván
mára
-------------------------
Csermely hangja mely lágyan kedves
lágy zúgása a szélnek az ágak közt
sétálok a téli avarban s fülem
hegyes
figyelem a zajokat és a hatalmas erdőt
finom árnyékok játszanak messze a távolban
olykor néha látni vélek valakit bennük
szívem
ilyenkor nagyot dobban
s szemeimben él tovább játékos fényük
kiérve az útra elnézek jobbra is balra is
látszólag üres bár érzem ott van
valaki
fényoszlopok változnak a kósza széllel
s csendben küldöm barátságom neki
Erdő lészen életem s tudom nem vagyok egyedül
sokan bolyonganak
még mellettem
bár utjaink egymáshoz közel ritkán kerül
mégis érzem olykor a pillantásokat mögöttem
de megfordulván gyakran azt hiszem
jó-jó de ez csupán puszta képzelet
csak a lelkem játszik s látvány, nem valós életek
lehet elmentem már észrevétlen sokak előtt
egy biztos
járom tovább nyugodtan az erdőt
remélve egyszer mikor újra az útra érek
ott lesz valaki s annyit mond: már vártalak téged
Angyal
a szívben
Egy domb oldalában állok
piciny vízesés előttem
lefelé bukik a patak kecsesen
zöld moha borítja a köveket körülöttem
lassan lépkedve
az oldalban lefelé bár
szívem szerint magam a hideg vízbe meríteném
Kékszínű kis tavacska születik tövében
hol szivárvány pompázik a
párás légben
vizében aranyhátú pisztráng úszik
pikkelyén a nap fénye olykor megcsillan
gyönyörködtetve a szemet mely reá pillant
Zöldelő
liget veszi körbe a piciny csermelyt
hol évszázados tölgyek adják árnyékukat
megpihennek alattuk az erdő vadjai
s ki olykor magában arra
halad
így tettem én is nekidőlve egyikük tőrzsének
Szemléltem a pillangókat és méheket
miközben kecsesen szálltak virágról-virágra
madárdal
szólt a lombok koronáiból
s időnként egy-egy közülük lelibbent könnyedén
inni a tavacska partjára
Olykor őzek jöttek s mentek a ligetben
lassan
legelészve a dús fűből
mikor egy szarvas tűnt fel mellettem
s méltóság sugárzott mély barna szemeiből
miközben némán megállt előttem
Csendben
meghajoltunk egymásnak
majd lassan lépkedve tovább haladt
járta útját terjedelmes uradalmában
elnéztem koronáját melyet karjaim nem
értek be
s az erdők királyát tisztelhettem személyében
Egy ölyv körzött fenn a magasban
honnan hirtelen suhanva alászállott
felült a szembe
levő fa ágára
s onnan nézett csillanó szemeivel
miként egy fű szála a számban lógott
Lágy szellő érintésére ébredek
valóság volt ez vagy
csupán puszta képzelet?
hatalmas barna tolat fogva kezemben felállok
közelemben állatok csapásainak nyoma
melyet áthatol a lemenő napban
testem árnyéka
Megmosom arcom a tavacska vizében
mellettem egy arcot látok a tükröző fodrokban
angyali pillantásával ölel körbe engem
a
felmelegíti szívem kedves mosolyával
Továbbhaladok a patak mentén hazafelé
távolban piciny ablakom fénye pislákol
boldogságot hordok
belül szívemben
angyalom ki benne él s szeretőn őriz engem
miközben távol vagyunk egymástól
(2006.03.05 18:42)
Csodák kapujában
Kinyílt
a kapu a felhő tetején
magányos ember lépet ki rajta palástban
elsétált s megállt a felhő peremén
s letekintett, nézte mi érik az élet
forgatagában
Leszállta földre s végignézett az ott járók között
kereste szemével azt ki miatt mestere érte küldött
Ifjút kereset ki lelkében
megérett
bár lehet senki sem gondolta róla
azt ki megélte szívében az életet
s szeretetével környezetét ápolta
Elsétált a házig melyben
ismerte őt
a helyhez melyben az ifjú lassan felnőtt
Csendben nyitott ajtót a kedves leányra
ki szeretteivel foglalkozott akkor is
rátette
látatlan kezét finoman bal vállára
s megélte az angyali szeretetét ő is
Belül tudta itt jó helyen jár
s elmondta a leánynak őrá mi vár
Bár
angyal lettél itt a földön szívedtől
lehetőség van továbblépned máshova
nem kell elválnod szeretteidtől
veled lesznek hiába jutsz bárhova
Angyali
voltoddal összekapcsoltad szíved szívükkel
így mindig velük lehetsz még ha fizikailag nem is jársz közel
Szívével felet a leány a kérő
szavakra
néma szeretetével vette körbe a többieket
megköszönte jöttét s a kérést a feladatra
mosollyal arcán csillogó szemével körbenézett
Itt
a helyem, itt az élet mely körülvesz engem
itt van szükség rám számukra az életben
Meghatódva hallgatta az ember a leányt
majd örömkönnyel
szemében eltávozott
visszatérve a felhőre megfordult s lepillantott
boldogsággal szívében egy táblát hátrahagyva belépett:
"Ifjú angyal,
mindig várunk reád,
itt a csodák kapujában"
(2006.03.06 20:04)
Angyalomra várva
Kószálok egy réten hol csak én járok
elnézem a virágokat
s a kúszó felhőket
itt töltöm el időm s csendben csak várok
miközben szemeimben a nap fénye csillan meg
Elnézem a madarak kecses röptét
mind
a pillangók villódzó táncával
hallgatom közben a méhek tompa döngicsélését
körben cinegék tavaszi énekének vidám nótájával
Eljött értem
nemrég egy angyal
hol eddig magam éveket töltöttem
megragadta szívem lelki bájával
mialatt tiszta szeretetével fogta meg félénk kezem
Beleszerettem
mint azelőtt a természet szépségébe
most már csak egyre vágyom
elmerülni szemei mélységébe
Olykor el jő értem
ide a piciny
távoli rétre
folyton érte dobog szívem
s mindig várom, láthassam végre
Szemében némán élek
mikor távol van tőlem
szemeimben némán lépdel
mikor
távol vagyok tőle
Beleköltözött rejtett szívembe
érzem ott él azóta bennem
lehet bármily vihar a környező légbe
szeretete mely végig vezérel
engem
Miközben leszáll köröttem az éj
s a napot lassan csillagok fénye váltja fel
ott ülök némán a hold ezüstös szegélyén
reá, szeretett
angyalomra várva
-------------------------
Napsugár tőr át a rácsos kapukon
régi rozsdakezdte kovácsoltvas rudakon
acélvirágok borítják s rajtuk
levelek
megfogják a szemet távol tartják az érzelmeket
Néma bírtok húzódik meg mögötte
rajta idős csendes fák ringatják leveleiket
alattuk
árnyékba borult sétány
mellette virágbokrok szakítják meg a pázsitot
Felszínén aranyló kavicsok játékos igézette
melyben kanyargós útja
egy ódon kastélyhoz vezet
hol márvány oroszlánok állnak a lépcső alján
gyémánt szemükkel figyelve minden látogatót
Bent lakozik szívem
mely most a fényben fürdik
s ott áll fent az emeleti erkély ablakában
kedvesem szeretete mely reá folyton sugárzik
s ő élteti azt a napnak
minden pillanatában
Fény és meleg létezik az egész birtokon
mióta szeretetével finoman megérintett
sugárzó szemmel ébredek a hajnalokon
s
az érzés végig kísér a nappalaimon engemet
Lehet kint a világban vihar vagy derült ég
gondolatban mindig finom kezét fogom
léte az élettől
számomra a legszebb ajándék
csak boldogság létezik belül az öreg rácsokon
Szeretettel vegyülve melyet érzek iránta
él szerelmem az ódon
kastély falai között
hol érte hangzik szívem minden dobbanása
s lágydallam mely körbeveszi a szeretet nőt
Madárdallal melyet a szellők
tova visznek
érkezik el hozzád e piciny üzenet
nagyon hiányzol kedvesem
s szerelmem lángját köszönhetem néked
Ezüstös cseppek
Egy
gondolat létezik kint a tér végtelenében
sötét űr mi körbeveszi s látszólag minden kietlen
hol parányi csillagok fénylenek messze a
távolban
s az érzés mely egyiküktől finoman lágyan hívogat
Finom és kedves, selymes, meleg s szüntelen
forrása egy kedves szív mely érzésében
töretlen
Közeledve forrásához a tér csak egyre tágul körülötte
mindent eltelít tisztasága mély őszinte bensősége
túllépve minden határon
mit eddig létem tapasztalt
felélesztve bennem az érzést mely viszonzásra talált
Együtt rezgek vele miként dobban a szívem
vele létezem
mióta kellemes érzelmét érezhetem
Piciny bolygón találtam rá édes személyére
ott hol a hegy a dombokkal összefonódott
bíztam rálelek
egyszer az igaz szeretetre
s éreztem ez vár földi létemben vele ott
Szeretet mely tisztán a szívből fakad
miként a forrás mely cseppből
hatalmas folyamot ad
Beleszerettem s már öröm léteznem
angyali szeretetével finoman körbevesz engem
táplálja érzelmem mely egyre csak
növekszik
s kitölti létem minden percem még ha testem pihenni nyugszik
Szeretem őt s olyan számomra mint harmat a fűnek
s rajta a hold
fényétől megcsillanó ezüstös cseppek
Álmok és valóság
Csendben fekszik egy test
belül némán zokog
szeretné ha csak álom lenne
de
tudja valóság mit hall
s halkan mögötte szuszog
Csendes reménye s puszta vágya
boldogság s független öröm
sokszor elképzelte évek óta
s
ez élt mindig titkon szívében
szeretetben létezni ott hol az élet öröm
Álmodott egy társról kiben létezik szeretet
létezik elfogadás
s része még a kegyelet
társról ki nem csak testet és élvezetet lát benne
hanem egy partnert kiért létezni s dolgozni élvezet
Erőszak
és kényszer a boldogságot nem ismeri
durvaság s félelem mely a szerető szívet megtöri
hidegség s puszta vágyak törnek utat a kesergésnek
nevezheti
bárki bárminek de ez NEM ÉLET
Szolgaságban élni kénynek kedvnek kitéve
nem más mint a szép álmok élő réme
nincs érv mely kényszert indokol
nincs
érv melynek a józan ész valaha is meghajol
Szeretet csak ott lakozik hol önzetlenség él
boldogság csak ott gyümölcsözik hol mindkét
fél ÉL
öröm létezik szemekben hol megnyugvás található
s a szerelemnél csak néhány mi kedvesebb szó
"itt vagyok melletted kedvesem"
Szeretet
gyakran él a szegényben és árvában
hisz ők tudják mit is jelent valójában
még ha helyzetük nem mindig engedi
csendben ott élnek rejtve
az álmok
de a valóság más s a bőrödön érzed az átható bánatot
Nyújtsd kezed s tartani fogom életem szikrájáig
ott leszek veled mindig
míg a kaszás nem szólít
nem szavak ezek mert valóban így érzek
álmaim vannak nekem is s tényleg féltelek
"egy társsal élni ki velem mindenben
egyenrangú
mosollyal szemében hol nem létezik a bú
kiben békét érzek s öröm tölti el élete minden percét
kit tisztelhetek és rá szeretve
felnézhetek mert reám bízta életét"
Keresés
Ballag egy leány az élet erdejében
olykor napos zöldelő mezőn jár
majd eltűnik
az erdő sűrűjében
Keresi kit az élet számára tartogat
térkép nincs mely elvezet hozzá
s semmi sem mutatja a rejtet utat
Áthaladt már dombokon
s hegyeken
gyakran kelt át megáradt folyón
s találta magát ismét kietlen szirteken
Olykor mintha látna valakit mozogni a távolban
gyakran
azt gondolja szeme képzelődik
s nem lesz senki kire valaha rábukkan
Ballag egy legény bent az erdő közepén
körbejár mindig térkép híján
s reméli találkozik majd valakivel a körök egyikén
Megjárta a tavakat, patakokat s a fenyveseket
járt úgy hogy néha lábnyomot látót
de
mindig gyorsan elvesztette őket
Reményükkel járják az erdőt mindketten
keresik párjukat s esténként lepihenve
álmaikban találkoznak csendesen
Reggel
ébredve szépen tovább mennek
hittel s bizalommal szívükben
és eljön az idő hogy egy rétre egyszerre érnek
Találkoztak végre bár olykor
kétségeik vannak
"lehetséges hogy Ő az vagy csak egy árva vándor
meg kell álljak vagy némán tovább haladjak?"
Csak a szív mondja meg
erre válaszuk
a szív mely hevesen zakatol
s szeretetet érezvén létezik válaszuk
Szeretet az életben csak ott létezik
hol barátra vagy
társra lel az ember
s már nem kell tovább bolyongani
megnyugodhatnak szívükben tiszta szeretettel
Az elemek gyűrűje
Lágy eső mossa
arcod cseppjeivel
csendben átadod magad simogatásának
testvérem az eső érint hűvös vizével
s lassan átitatja finom barna hajadat
Nemsokára
szellő fújja el a felhőket
s játékosan olykor a hajadba túr
fivérem a szél játszik veled
s lengeti meg száradó ingedet pajkosul
Süt már
a nap fentről fénylőn
sugara egyre kellemesen melegebb
csendben letelepszel kint a dombtetőn
s nővérem adja alád pihentetőn a követ
Este
testvérem adja melegét
miközben a lobogó tűznél a holdat nézed
lustán komótosan vándorol barátom felfelé
s olykor kaján mosolyával
figyel téged
Csillagok borítanak föléd csillámló kupolát
finoman tükröződve szemeid gyöngyében
miközben lassan érezhetetlen lágyságával
egy
remegő kéz érint téged
Végigsimítva finom arcod minden vonását
végighaladva nyakad selymes bőrén
hajad fürtjeit s ajkad íves domborulatát
hirtelen
eltűnve s felbukkanva ismét újaid hegyén
Miközben újjak fonódnak könnyedén
lassan egyre csak szorosabbra
bársonyos arcod egy archoz
ér
s homlokotok mely útjaikat megbontja
Várva egymásra hogy ki tőri meg a mozdulatot
a tücskök mellet csak azt hallani
miként a két szív
hangosan dobog
Tartva egymást ölelő karjainkban
a természet elemei mosolyognak ránk csendben
körbeveszik némán sorsunkat
ki nem mondott,
fel nem tárt szeretetben
Virág az életben
Szép napos délután
kósza felhők kergetőztek fenn az égen
csendben egy virágot néztem
ki kék éggel a hátterében pihent
Egy virág az életből
mely számomra gyönyörű
egy virág az életben
ki szépséges fiatal nő
Arcának finom
érintése
csak a rózsa szirmához hasonlítható
szemei csillogó mélysége
tiszta mint egy piciny hegyi tó
Arcának lágy vonásáról
nem tudtam
levenni szemem
s ha időm nem járt volna le mára
most is ott nézném tovább némán s önfeledten
Becsukott szemem sötétjében
tovább látom
arcának vonalát
ott él benne addig törölhetetlen
míg nem láthatom újra az élet e szépséges virágát
Ki kitölti piciny szívem
iránta érzett
szeretettel
ki kitölti kedves perceim
ragyogással és megbecsült élettel
Múzsám kedves személye
kihez most is e verset írom
életem megbecsült
ajándéka
kitől távol lenni sosem bírom
Virág az életben
kit csak tisztelni s szeretni tudok
virág az életemben
kiért bármiről lemondok
hogy
ott lehessek mellette mindvégig
s ha kell pihenő álmát őrizzem a végtelenségig
Tánc az éjben
Lebukik lassan a nap vörös korongjával
átadja
helyét a terjedő szürkeségnek
kósza felhők enyhe pírt visznek még az égbe
narancsból enyhe vörösre váltva
majd elszürkülve megadják magukat
a sötétségnek
Csillagok félénken bontogatják egyre ragyogóbb sugaraikat
először csak páran, majd százan s ezren bújnak elő
egyre többen
lesznek miként az éjszaka közepe közelebb jő
várják már a bálba igyekvő utolsó tagot
ki ezüstös udvarával kecsesen felbukkan legott
Készen
van a fejedelmi forgatag
csak tánc s mulatság mely hajnalig tarthat
ott vagyok közöttük ha felnézel az égre
hisz szeretetem velük együtt
sugároz
kedves, aranyos s jóságos személyedre
Ott vagy velem a bálban jóllehet most tested alszik
együtt táncolunk a csillagok udvarában
s
vidám mosollyal nézek végig szemeidbe
miközben a föld gömbje rejti alakunk
nekünk szól a zene s a megélt tánc az éjben
Hajnal sugarai
tőrnek elő könnyedén
jelet adva hogy vége a bálnak
a csillagok fénye halványul a perccel
s csak a hold mely velünk van a pillanatban
miközben
kezed fogom lassan érintkezünk a földdel
Búcsúzunk reménykedve hamarosan ismét találkozunk
bízunk hogy ébredésünk nem nyomja el mit
álmodunk
találkozva egymással keresünk a szemekben
mozdulatban, hangban s pillantásokban mindent
mely utalhat a piciny örömre s a táncra
az éjben
Szirom a szélben
Egy rózsa virágzik kint a dombok között
a hajnali harmat cseppekben remeg rajta
csillogva tükrözik vissza
a felkelő nap fényét
s egy arc távolba merengő tekintetét
Narancsvörösbe vonva tiszta fehér szirmait
eljátszik a napsugár felidézve a
szivárvány árnyalataival
azok finom bársonyos felületén
melyet végigsimítani nyugtató öröm
Enyhe reggeli szél fúj mely olykor felkapja
ingemet
lassan leszakítok egy szirmot a tündöklő rózsáról
s feldobom útján figyelve miként sodródik
s miként járja kecses táncát e piciny
szirom a szélben
Vele vagyok lélekben végig reptében
vele vagyok ott hol lehullik estében
a szél már elfújta róla a harmatcseppeket
így
tiszta fehérsége s illata mely engem eltemet
Bársonyos érintését érzem elbújó voltomon
emlékekét melyet éreztem azon a hajnalon
ott mikor
szemléltem a tündöklő cseppeket
s nem létezet a világ csak a puszta képzelet
hol sodródtam könnyedén felé miként a szirom a szélben
Falevelek
és napsugár
Órák óta bolyongok az erdőben
nem zavar senki nincs ember a közelben
meg-megállva hallgatom olykor a madarak énekét
vagy csupán
eltűnődök s bámulom a virágok szép kékjét
Kellemesen hűvös a levegő itt a lombok alatt
cipőm vizes de nem zavar s lépteimre halkan cuppogat
a
hajnali eső még itt van a zöldelő fűszálakon
a nap nem süt be így soká megmarad a csepp az ágakon
Olykor elnézem a cseppekkel terhes
hálókat
melyeket kis mesterek szőttek itt a csendes lombok alatt
van hogy elakadok bennük mikor nem veszem észre
s elnézést kérek mesterétől
hisz alkotását tettem tönkre
Van hogy riadt őzek szökkenek fel mellőlem
pedig nem bántom őket s irántuk is szeretettel telt szívem
játékosan
megállok s nézem az apró bogarakat
járnak sokszor körbe de van hogy gallyakat hordanak
Élettel van tele az erdő körülöttem
élettel melyek
olykor rejtve vannak a szem elől
homály fedi mégis egyes részein
s csak foltokban van hol a napsugár betőr
Megállva egy réten leülök
egy fa tövébe
gyermekkoromból ismerem őt
akkor piciny cserje volt
most ő borít árnyékot testemre
Fejlődik az élet s benne minden létező
csupán
lelkem változatlan idekinn
hol csendben merengek létemen
s otthona e kedves piciny erdő
A délutáni nap lassan ereszkedve
olykor már bekandikál
a fa alá
olykor falevél árnyékát vetíti rám
a meleg játékos lágy napsugár
Játékra kelek vele s üldözzük egymás árnyékát
hangosan nevetve
bele az erdő mélyébe
érzem vidámságát s simogatásának lágyságát
érdes tenyeremmel viszonozva sugárzom érzelmem a fénybe
Átadom azt minden
környező életnek
fűszálnak, bogárnak és a fáknak
átérzem a földet miként alattam lassan lüktet
s energiáját rajtam keresztül kivetítem
az égnek
Egybekötve mindent mi létezik körülöttem
tiszta szeretettel teljesen átitatva
hol nem létezik bűn az életben
csupán a falevelek
és a napsugár kecses játéka
Hol az élet kart ölt az élettel
bogarak és állatok a növényzettel
harmat és eső csepp a földdel
s kósza lelkem
önzetlen szeretettel
A tavasz illatai
Egy rejtett kertben sétálok
melyet a természet ültetett számomra
tündöklő rózsák vesznek
körül
s velük azok bársonyos illata
Tulipánok nyílnak amott
s lágyságuk messziről hívogat
sárga, piros s sokféle tarka szín
de legszebb
a fehér és annak selymes illata
Gerbera érint meg finoman
a lágy szellővel együtt érzem
természetes egyszerű szép volta
s szirmai és illata
mely öleli kezem
Liliomok tündökölnek balra tőlem
a délelőtti ragyogó napfényben
itt-ott hajnali harmat borítja szirmaik
s magasztosságuk
elrejti szívem
Körbevesznek virágok százai
s illatukban fürdőm egész nap
van itt hunyor, nárcisz s kankalin
egyszerűtől a felségesig mi
létezik a nap alatt
Benne élek e csodás kertben
hol a tavasz illatai vesznek körbe
létezik benne még egy virág
melynek illata ott él piciny
lelkemben
Virág ő számomra kit az élet teremtett
virág melyet az ember neveltetett
illata mely benne él örök létemben
s érzelme mely törölhetetlen
szívemben
Síkok tükrei
Csendes csermely csordogál a völgyben
békés zöld rét öleli lágyan körbe
virágok borítják elszórtan
szivárványt öltve
s lepkék és bogarak döngicsélnek fölötte
Hűs vize oltja minden ottlétező szomját
hullámzó felszíne tükrözi a
kékeget
s itt-ott fehér pamacsos uszályát
és vele a távolba tekintő szemeket
Az életet szemléli s benne az embereket
mindazokat
kiket ismer vagy teljesen ismeretleneket
elnézve azok sorsát és rejtett harcát
s bennük győzelmük vagy esetleges bukásuk kudarcát
Örömöt
lát hol boldogság lakozik
bánatot hol hiány s értetlenség tartózkodik
szeretetet érez sokszor csillogó szemekben
hol a remény él mélyen
a szívekben
Az élet tükrözi vissza magát
az élet melyeket lát alakítja sorsát
olykor másoktól függ minden lépése
s egy hozza meg békés
nyugalmát s ez saját döntése
El jő az est s a lélek lassan kiszabadul
ellép a testtől s vándorol olykor tudatlanul
meglátogat időnként
sok másik lelket
de lehet hogy néked fogja egész éjjel kezed
Beszélve másokkal melyet álomként megélnek
gyakran elfelejtik mindet mikor
reggel felébrednek
van hogy kósza képek élnek a tudatban
s felcsillan szemük mikor megélik mindet sorban
Jövő nem létezik csak lehetőségek
tárháza
belőlük válogat a lélek s az élet elhozza számára
legyen az öröm vagy olykor puszta bánat
a sorsok eldőlnek de mind ott kezdődnek:
Nálad!
Ha ismerős egy helyzet tudd TE rendelted
volt egy kérésed egykor melyre felemelted fejed
hogy miként zajlik le minden perce ott
az rajtad múlik
miként döntesz, cselekszel s kezed miért nyúl ki
A lélek tükrözi vissza magát
a lélek mely eldönti miként s hogyan tovább
miként
jut majd személye picit előbbre
miként tesz szert a belül vágyott szeretettre
Sugárzik egy erő szerte a térben
s benne él saját lelked
s szíved mélyében
egy vagy vele mert ez mozgat téged is előre
s ez a szeretet melyet kivetítesz környezetedre
Olykor azt gondolod neked
kell adnod
s cserébe belőle nem kaphatsz
de ha szíveddel nézel lassan körbe
azt láthatod fürdesz s megmerítkezel benne
Olykor olyanoktól
kapod kik látszólag nem érintenek
olykor olyanoktól kik fogják finom bársonyos kezed
olykor családod hozza el forrását számodra
olykor
az kit barátnak választottál kísérőül utadra
Benne élsz a szeretetben de olykor az élet hulláma nyomja el
benne élsz önzetlen s forrása
soha sem apadhat el
része vagy hisz magad is belőle s érte élsz
s minden téren tükrözi életed rejtett lényegét
Visszatükrözik a élet
síkjai miként s hogyan élsz
azt tükrözik miként gondolkodsz s belül remélsz
másokban tükröződik minden szent alkalom
mikor szeretetted
él s magadból másnak adod
Szeretettel ölelve körbe most is téged
vannak kik látatlan fogják most is kezed
lehet köztük van ki e sorokat
írja
egy biztos benned létezik s tiszta szereteted táplálja
Szereteted mellyel körbeveszed világod
szereteted mellyel elárasztod családod
szeretet
melyek a barátoknak jutnak
szeretet mely életedben irányát adja utadnak
Rejtett síkok vannak a létezésben
egyik ezekből mit teszel kint
az életben
másik miként gondolkodsz s alakítod sorsodat
harmadik él e szeretet s megértés hol otthagyod lábnyomodat
Léteznek még síkok
szerte az életben
mindegyik a szemlélőtől függ
s szándékuktól messze a végtelenben
ott hol létezik ki csendben reád gondol
s most is
szeret téged szívben s lélekben